Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózata

Az utóbbi évek megmutatták, hogy a közép-európai országokban a múltat érintő elemzések és viták döntő többsége az emlékhelyek létezésének és működésének problémája körül koncentrálódott és koncentrálódik továbbra is. Ezek minden, saját múltjának tudatában lévő nép és állam "történelempolitikáját" formáló fontos tényezők voltak, ma is azok, és bizonyosan sokáig még azok is lesznek. Vitán felül áll az a tény, hogy az emlékhelyekre épülnek és realizálódnak a társadalom történelemképzésének programjai, de ami a legfontosabb, a közös múlt emlékezetének és a közös jövő formálásának folyamata is.

Az egyesült Európa egyre gyakrabban nyúl vissza történelmi gyökereihez, az emlékezet közös kultúrájának felépítését lehetővé tevő összetartó közeget keresve. A tudományos kutatásokban és a történelmi vitákban állandóan jelen lévő, a múlthoz való viszonyulás problémája nyomatékosan tanúsítja ezt. Amennyire Európa politikai és gazdasági, de sok egyéb szempontból is úgyszólván modellértékűen forrad egyetlen egységbe, a múlthoz való viszony, a múltból fakadó tapasztalatok, az azokkal társuló érzelmek mutatják, hogy milyen nehézzé válik a közös emlékezet kultúrájának felépítése, és azt, hogy ebből a szempontból kontinensünk mennyire megosztott. A múltbéli tapasztalatok különbözősége, a témáról való nyílt párbeszéd lehetőségének hiánya olyan tényezők maradnak, amelyek egy ilyen folyamatot jelentős módon megnehezítenek. A történettudat különböző szintjei, de mindenek előtt az egyes európai államok társadalmai által megélt különböző, és más partnerek által nem mindig megértett történelmi tapasztalatok okozzák, hogy a nyílt és becsületes, a múltbeli tényeket és tapasztalatokat teljes tiszteletben tartó, de mindenekelőtt a mások érzékenységét figyelembe vevő párbeszéd szokatlanul bonyolulttá válik. Ennek a ténynek tudatában lévő emberek számára a múltról való közös, európai párbeszéd talaja megteremtésének szükséglete kihívássá válik.

A huszadik századi Európa továbbra is a két szokatlanul véres és pusztító világháború, és ami még fontosabb, a totalitárius rendszerek, a német nemzetiszocializmus és a szovjet kommunizmus árnyékában marad. A múlt e rettenetes öröksége rányomta bélyegét az egész európai kontinens történelmére. Közös tapasztalattá vált. Közös, de mégis különböző, mivel az egyes államok és népek emlékezetébe egészen másképpen íródtak be, és ma is teljesen különböző jelentőségük van. Ez a különbözőség legjobban történelmi emlékezetünk szimbólumaiban és jeleiben, az emlékhelyekben fejeződik ki.

A szervezők álláspontja szerint a konferencia az emlékhelyekről, azok jelentőségéről és szerepéről a jelenkori világban, de mindenekelőtt a folyó történelmi elemzésről, ezt a problémát hivatott közelíteni és meghatározni, és ezeken keresztül hozzájárulni szomszédjaink emlékkultúrájának megértéséhez.

Európa közép- és keleti államaiban lévő emlékhelyeknek a múltbéli tapasztalatok összefüggésében való tárgyalásáról szóló konferencia megszervezésének szándéka 2005-ben született, a számos, nemegyszer emocionális vita során, amelyeket Ausztriából, Németországból, Magyarországról és Szlovákiából érkezett kollégákkal folytattunk az Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózata projekt meggondolásain dolgozva. Ez eredménye annak a közös munkának, amelyet az emlékezet európai kultúrájának felépítéséhez és a jövőről folyó párbeszédhez elengedhetetlen, a tapasztalatok és nézetek kicserélésére szolgáló platform létrehozásának gondolatával végeztünk. E munkában összekötött bennünket az emlékezetnek a dialóguson és a múlt tiszteletén alapuló, európai kultúrája létrehozásának szükségessége.

Ebbe az irányba mutató lépés volt Lengyelország, Németország, Szlovákia és Magyarország kulturális miniszterei által 2005. február 2.-án a varsói Királyi Kastélyban tett közös alapító nyilatkozat alapján az Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózata létrehozása, amelynek feladata a huszadik század, a háborúk, totalitárius diktatúrák és a civil lakosság szenvedésének százada történelmére vonatkozó ismeretek elemzése, dokumentálása és terjesztése.

Az Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózata feladatai közé tartozik a nyilvános és privát intézmények, a civil szervezetek, a tudományos központok és a különböző európai országokban lévő emlékhelyek által, annak a fő üzenetnek a végrehajtása céljából tett kezdeményezéseinek összekapcsolása, amely ennek, az európai dialógus számára fontos kezdeményezésnek keletkezési alapja volt. Az Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózatának támogatnia és finanszíroznia kell közös tudományos és oktatási projektek végrehajtását, amelyek hozzájárulnak a múlt megismeréséhez, megértéséhez, továbbá az európai emlékezet kultúrájának felépítéséhez és fejlődéséhez. 2005. augusztus 23-án Varsóban Józef Szajna professzor, kiemelkedő lengyel alkotóművész, aki fogoly volt az Auschwitz-Birkenau koncentrációs táborban, megalapította az Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózata Alapítványt.

A közép- és kelet-európai emlékhelyekről szervezett konferencia az első olyan kezdeményezés a múlt problémáiról szóló európai párbeszédre, amely az Európai Emlékezet és Szolidaritás Hálózatát létrehozó személyek körében született. A konferencia különleges helyszínen, a varsói Királyi Kastély Új Képviselőháza termében kerül megrendezésre, amely elpusztult a II. világháború alatt, és a lengyel társadalom erőfeszítésével épült újjá. Ez az a Terem, amelyben 1771-ben a lengyel állam korszerű szervezetének alapját létrehozó Május 3-i Alkotmány szövege született. Ez Európában az első, a világon az Amerikai Egyesült Államok után a második ilyen típusú dokumentum. A Május 3-i Alkotmány egészségesebbé tette az államot, és szilárd alapokat biztosított számára.

Mint a konferencia szervezői, nem törekszünk ugyanilyen, minden állam fejlődése számára ennyire fontos dokumentum létrehozására. Azonban elődeink 200 évvel ezelőtti eredményéből merítve, mégis elérhetjük, hogy közös múltunk különféle problémáiról folytatott szabad és tárgyszerű véleménycsere hozzájáruljon az emlékezet európai kultúrájának építéséhez elengedhetetlen párbeszéd egészségesebbé tételéhez, valamint a hozzá szükséges szilárd alapok létrehozásához.

Varsó, 2008. január 11.

Andrzej Przewoźnik (1963-2010) – történész, hosszú éveken keresztül a Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács Főtitkára. Egyike az Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózat létrehozóinak. Életét vesztette a Szmolenszk melletti repülőszerencsétlenség során.